A vízvezetékek cseréjétől minden lakástulajdonos ódzkodik, mondhatjuk, hogy joggal, hiszen a teljes csere nem két fillér és az egész házat fel kell forgatni hozzá. Ugyanakkor, ha egy lakásfelújítás keretében kerítünk rá sort, sokkal kevesebb stresszel megúszhatjuk az egész folyamatot. Halogatni lehet a vízvezetékek korszerűsítését, de nem érdemes, mert könnyen előfordulhat, hogy a házban a víz lesz az úr.
A vezetékek cseréjére sokan már csak akkor szánják el magukat, amikor komoly csőtörés alakul ki és fény derül arra, hogy a javítgatásokkal már rég elkéstünk. Amikor egy sok évtizeddel ezelőtt kiépített vízvezeték megadja magát, valószínűleg már teljesen elrozsdásodott és több ponton is megrepedt. Ennek előjele, hogy az eredetihez képest nagy mértékben csökken a nyomás és gyakrabban jelentkeznek dugulások is. A rozsda sokat árthat házon belül is. A vízen keresztül bejut a WC.-tartályba és a csaptelepekbe, amiket nagyon könnyen tönkre tud tenni.
A II. világháború előtt a vízvezetékekhez ólmot használtak. Ezt napjainkban már tiltják, ahol még ilyen csövek vannak, mielőbb ki kell cserélni őket, mert komoly egészségkárosodást okozhatnak, főleg gyerekeknél. Az 1980-as években a horganyzott acélcsövek vették át az ólom szerepét, ezeknek az időtartama nagyjából 20-30 év, tehát ahol még megtalálhatók, ott is érdemes mihamarabb megejteni a cserét. Napjainkban rézből és műanyagból készült csöveket használnak a vízrendszer kiépítéséhez. Mindkét típus több előnnyel és hátránnyal is rendelkezik.
És akkor lássunk egy pár régi csatorna és vízvezetéket amik azonnali cserére szorultak:
